Borsódzó hátú kalandorrá vedlek. Régi bőrömet hátra hagyva, porba rúgva. Csettintésre lelket cserélve könnyezem. Persze nincs tragédia. Csak az út pora kínoz. Sűrgős lépteim és az aszály. Szépen lassan kell minden ballaszttól megszabadulni. Szókincstől, nevektől, mélyebb…