Szép csendben morzsákat hullajtok, hogy az álomból hazataláljak. A sarkon várlak reggel, összehúzott kabátban, megint csípős szél fúj. Nem jössz, én pedig lassan elindulok. Higgadtan végig a nyomok mentén. Gyerekjáték lesz.
 Erről többet nem beszélünk. Hagyjuk, hogy majd elsüllyedjen, megkövesedjen. Néhány izzadt forgolódás és vége mindennek. Ennyi választ el a nyugodt boldogtalanságtól.
Már csak néhányat csavarok a takaró csücskén, arcomhoz húzom és érzem minden illatod. Évszakokra bontva, ruhák és színek szerint csoportosítva. Ez történt, amikor mosolyogtál. Itt néztél a szemembe először napfényben. Másnap lettem szerelmes, az első világos pillanat előtt. Csak ezután jött a szomjúság, az éhség. Nyújtózás, hideg lábak a szőnyegen.
Megelőztél mindent, most pedig zavartan kutatok. Keresem az álom előtti kényelmes ébrenlétet.