Ahogy lehunyom a szemem, rögtön táncolsz. A hajad forgatod, hipnotikus örvényeket keltve. Ahogy lehunyom a szemem, rögtön megérkezem. Ott van a húsod, ott van az illatod. Enyém minden, amit addig álmodtam, vagy éltem. Mégsem látok többet nálad. A betevő falat vagy, teli gyomor, szaftos szájszélet törlő puha kendő. Poros sziklából mosolyt fakasztasz, csörgedezel a patakok kanyarjaiban.
Félresikerült átok vagy, amit pimaszul élvezek. Széttárt karokkal bűnhődöm, izzadtan a lepedőre dőlve. A csuklóm sarkán lüktetsz, kitapintom a ritmusod. Még önálló keringésem sincs. Forró a levegő, amit fülembe lehelsz. Egészen lassan észlellek, mint valami képkockákra bontott biztonsági felvétel. Keresem a titkot, a leleplezésre váró trükköt. Visszateker, és újra az egészet elölről.
Hogy végre mély álmom legyen, amire talán már lehetetlen emlékezni. Aztán ébredés után ott talállak a lelapult párnák között. Némán, aláfestő zene nélkül. Meztelen hétköznapjaink átlagos kezdetén.
Holnap hétköznap, ma csoda
2011.05.09. 19:44 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet éjszaka álom álmatlanság boldogság ágy hétköznap szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr302890981
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
