Szigetek

Egyszer volt... így kezdem. A többi már mind igaz, a 'volt' helyére képzeld a jelent, s ott termek előtted. Papírrepülőt hajtogatok a jókedvemből. Szélirányba fordulok és erősen lendítem karom. Anyaga fehér papír, vakít a nyári napsütésben. Ha látjátok, majd elmosolyodtok, ha…

Elkezdtem tollal írni a fehér papírra. Erősen rányomom, kitörölhetetlenül alkotok. Rólad írok, kifolysz belőlem. A számból párologsz, reggelente téged könnyezlek, s mikor tüsszentek, apró cseppekben kerülsz a légkörbe. Szaporodnak a telefirkált lapok, minden szavammal mondani…

Küzdök. Az élet vagyok maga. Jelenleg. Majd kicsattanok, s aztán háborút folytatok. A kellemes fajtát. Amolyan földalatti, titkos viaskodást. Saját fülembe súgom a ravasz haditervet, meglepem ellenfelem, visszavonulok, aztán hajnalban támadok. Nesztelenül, az aljnövényzetben kúszva…

Egy elfáradt éjszakán asztalhoz ülök, kockát vetek. Merre tovább. A gyökereid ne feledd, hangzik a sarokból, virágcserépben serkenő zöldhajtásos mély gondolat. Egy pohár víz tovább lendít, ha már az az üres palack nem tud. Száraz rizling szemet vet torkomra. Kongva blöfföl,…

Ez valami visszhangos mennyország. Kevesen vannak, hallom saját gondolataim. A másik sarokban is én állok. Átkiabálok, tanácsot adok, s egyre tisztábban töprengek. Fel s alá járkálok, egyre bonyolultabbnak tűnik minden. Gombolyagjáték, semmi több. Az ijesztő dolgokat elnevezem,…

Tudom, hogy ott vagy kinn. A beszűrődő zajok és a szúnyogháló mögött. Mondhatnám, hogy reszketek. De még erre sem vagyok képes. Egyszerűen csak bámulok a sötét szoba fényes darabkái felé. Mint valami éjjeli rovar, ösztönre épülő rövidke élet. Figyelem a bejárati ajtó…

A világ szélére ülök le. Lógatom lábam és ugyanazt a dallamot fütyörészem. Ismered te is. Cinkosom voltál. Még a pusztulás előttről rémlenek foszlányai. Egészen boldognak tűnnek, finom harmóniák, fülbemászóan meseszerű dallamok. Elkezdem számolni a csillagokat. Kezdve a…

Ahogy lehunyom a szemem, rögtön táncolsz. A hajad forgatod, hipnotikus örvényeket keltve. Ahogy lehunyom a szemem, rögtön megérkezem. Ott van a húsod, ott van az illatod. Enyém minden, amit addig álmodtam, vagy éltem. Mégsem látok többet nálad. A betevő falat vagy, teli gyomor,…

Szép csendben morzsákat hullajtok, hogy az álomból hazataláljak. A sarkon várlak reggel, összehúzott kabátban, megint csípős szél fúj. Nem jössz, én pedig lassan elindulok. Higgadtan végig a nyomok mentén. Gyerekjáték lesz.  Erről többet nem beszélünk. Hagyjuk, hogy majd…

A szavak végül kihúnynak. Mint a fáklyák. Hosszas remegés után a sárga fény egyre haloványabb lesz, végül piros izzást nyüszít és füstbe leheli lelkét. Így tűntek el a szavaim, néhány utolsó vallomás pislákolt, aztán jött a gomolygó csend. Testtelen árnyék voltam,…

Annyira törékeny minden. Hozzáérni sem merek. Kontár, álomtalan gondolatok kínoznak. Elképzelem, mérlegelem, visszakozom. Inkább nem piszkálom, csak figyelem, csodálom. Védelmezem. A szavakat rejtett lapokra helyezem, kezemet koccintásra, számat mosolyra használom. Így a legjobb…

Egy álomvilágra nyitok ajtót. Eltitkolom, nem nevezem. Az á-nál nem tátom szám, az o-nál nem kerekítek. Még gondolatban is más szavak mögé bújtatom. Dimenzió, fantázia, meseország. Itt most tisztább a levegő is, a játék maga az élet. Nincsenek pajkosan girbegurba ösvények,…

Legyintve tűrni, elegántos mozdulattal. Valami kizökkenthetetlen, hűvös angolsággal. Vállat vonni és egyet ceccenteni.Jó volna. Helyette itt a másik közhelyes véglet. A szűnni nem akaró töprengés, nyikorgó agyvelőhangok, lüktetés, álmatlanság. Hajnali táskás szemek, homályos…

Mint egy közeli rokon, úgy értem hozzá, csak tűzzel. Valami letagadhatatlan, elnyomhatatlan tűzzel. Összekötött minket a titok hiánya, valami mély, unalmasan egyszerű őszinteség. A múlt kedves kalandjai, és a démonok skandált sorai.Vonzás volt ez, valami ősi, álmok mögé bújt…

Dalolj már! Kezd csak el, a zárt ablakon is harsanj át, végig nagy házak folyosóján, minden élőlénnyel találkozva, kacsintva, krákogás nélkül, hamis hangok nélkül. Kiénekelve magasakat és mélyeket.Mint madár a fán, kopasz fejeket látva, orrhegyek és kézmozdulatok, ideális…

Magam vágom a léket, felesleges is tudniuk róla. Recseg a korhadt fa, fellágyul a szurok. Könnyezik a padló. Majd végül úgyis felbukkanok, hatalmas túlélésért kapkodó zihálás közepette zabálom újra tele tüdőm. Homokot eszem és sós vizet iszom.Aztán rongyaimat ledobva…

Egy átkozottul kitalált mese. Főhősökkel, a történet végébe rejtett szerelemmel. Erdei ösvényekkel, eltévedéssel, kosárba rejtett mosolygással. Farkassal, vadásszal, gyanús nagymamával.A csoda közeleg. Lassan, ahogy a vonat zakatol, robog, sínről sínre vált, olykor fékez,…

Ma rólad írok. Nem tudom, hogy szeresselek-e. Vagy egyáltalán foglakozzam-e a létezéseddel, mint olyan. Félő, hogy megbabonázol, hogy befolyásolsz. Hogy szavaim máshogy fűzöm, mikor rád gondolok.Talán jobb lenne tudomást sem venni. Elfelejteni azt is, amit eddig gondoltam, vagy…

Lassított felvételben nyomni a fekvőtámaszt. Zoknit húzni, gondosan igazítani szárát, és sarkát. Utolsó edzés a kinti világra. Fagyos szél büszke a teremtett csendre, a rezzenéstelen lomha kristályosodásra.Jobb lesz ma nem beszélni, a küszöb átlépésével kapcsolni a…

Az ajtóból fordult vissza, mikor már hallotta háta mögött a kulcszörgést, a zárkattanást. Gyártsunk még néhány emléket, ne legyen még vége. Közönnyel mondta, öreg nyugalommal, mint aki már a mozdulatlanságra készül. A beteljesületlen jövőt sirattuk egymás szemei közé…

Tovább bámészkodsz. Mert nem vagy elégedett, mert valami még nyugtalanít. Hiányzik a tájból, hiányzik a képről, a színek közül. Egyszerűen várod, hogy pásztázásod végül nyugvó pontra találjon. Sok ember, gesztus és kézfej hagyja el szemed.Olykor már belefáradsz, s…

Eljött az az idő, amikor már máshogy tekintettem rá, amikor tudtam ugyan, hogy valóság, mégis az álomba kívántam őt vissza. Általában álmodunk valamit, és vágyunk rá. Tudod, valami széppel, valami kellemessel, valami szerelembe szédítő gondolattal, rezgéssel ébredsz, és…

Sajnálom, hogy nem emlékszem az első lépéseimre. Persze, tudom én, biztosan esetlen és imbolygó volt minden pillanata, minden egyes láblendítés. Mégis valami hihetetlen örömet és sikert rejthetett az a pillanat. Biztosan furcsa, ahogy ezt egy fiatal, keveset tapasztalt tudat magába…

Rengeteget rágódom ezen. Többet, mint bármi máson. Gondolom te is jártál már így...ne is válaszolj tudom jól, hisz ismerlek. Hát arról beszélek. Emlékszel, egyszer meg is ígértem! "Ebből még vers lesz barátom!" Ne nevess, én akkor tényleg komolyan gondoltam. Nem…