A szavak végül kihúnynak. Mint a fáklyák. Hosszas remegés után a sárga fény egyre haloványabb lesz, végül piros izzást nyüszít és füstbe leheli lelkét. Így tűntek el a szavaim, néhány utolsó vallomás pislákolt, aztán jött a gomolygó csend.
Testtelen árnyék voltam, melyet a lángok festettek a falra. Illatom a tűz, színem világító narancs. Göcsörtök között, surlófényben táncoltam a túlsó parton. Kivetített álom, fülbemászó dallam.
Végül most talán mégis itt a vége. Megváltás, vagy leváltás. Az idő dönti el. Hús és vér a szó ellen. Hát ilyen érzés veszíteni. Tökéletesen megértem a dolgot. A jambus nem takar be, a becézés nem csókol szájon.
Talán küzdenem kellene. Porondra tuszkolom magam. Összeszorított fogakkal varázsolok, kettéfűrészelem magam. Ha nem tapsolsz, legalább fütyülj ki, dobálj meg. Köpj le.
Feszíts keresztre, hogy feltámadhassak.
(Talán újra hiszel majd bennem.)
Hús és vér
2011.03.30. 00:14 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet álom szerelem fény boldogság vér szó hús csend szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr922783802
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
