Már csak egy félálomban észlelt szellem vagyok. Egy karcos, füstös ablaküvegen keresztül felbukkanó amorf sziluett.
Átlátsz a hátamon, s a szemembe nézel. Nem akarsz már semmit sem, megtanultál egyre kevésbé együtt élni velem.
Az íróasztal alá bújok – a szokás hatalma, reggeli közben figyellek, buborékot fújok a mosogatószivacsból. Mint egy földöntúli mutatványos, tudtodon kívül szórakoztatlak. Elmozdítom a pöttyös bögrét, szamárfület hajtok kedvenc könyvedbe. Kikapcsolom a tévét, miután elalszol. S végig az arcod figyelem, keresem azt a tekintetet, amikor először megláttál. Talán minden hiába, én eltűntem, te megváltoztál. A fennköltség olcsó luxusa nem nyűgöz.
Holnap már csak lábnyom vagyok. Semmi izgalmas, formás áttörés, amit gipszbe öntenek, csupán egy első záporral távozó csonka pornyomat.
Amorf
2011.07.23. 07:30 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet fáradtság álmatlanság szerelem félelem szellem múlt felejtés lábnyom szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr483090542
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
