Elkezdtem tollal írni a fehér papírra. Erősen rányomom, kitörölhetetlenül alkotok. Rólad írok, kifolysz belőlem. A számból párologsz, reggelente téged könnyezlek, s mikor tüsszentek, apró cseppekben kerülsz a légkörbe. Szaporodnak a telefirkált lapok, minden szavammal mondani akarsz valami fontosat. Megnyugtat ez a hang, a toll monoton sercegése. Mintha titokban simogatnál, végig a tarkómon, egészen a hajszálak tövéig. Otthon érzem magam minden mozdulatban. Hazaérkezés, horgonyvetés. Automatikus lábtörlés a küszöb előtt.
Az oldalakat már nem számolom, olykor csak rápillantok gyönyörködve. Értelmet nyer satírozás és helyesírási hiba. S máris ott motoszkálsz a következő lapon. Türelmetlenül sürgetem magam, mondatokban mérem az időt. Összetalálkozunk és rögtön érzem, hogy megérte.
Itt vagyunk valaminek a peremén. Ti életnek hívjátok, mi nem nevezzük. Minden mindegy abban a pillanatban, amikor megfogom a kezed. Semmi veszteség.
Ihlet
2012.07.19. 23:21 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet szerelem alkotás boldogság szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr304667244
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
