Becézz még utoljára. Mint halálos ágyamon, agyonízlelt szavaimon csüngve. Néhány kedves szó kell egy szép álomhoz. Finoman beleolvadni a múltba, megszokni a régi gramofon monoton recsegését. Aztán már csak a dallam marad. Csupaszon, ringatón.
Finoman kifakulni hosszú évek munkájával. Minden nap csak egy észrevehetetlen árnyalatnyit. Családi fotóként az üveg mögött a kredencen. Pöndörödni, vizet beszívni, felhólyagosodni. Zsírfoltok és ujjlenyomatok helyettesítik az évgyűrűket, s a gyertyákat tortástul, kívánságostul.
Aztán mehetsz, minden gondolatoddal, részvéted az ajtó melletti kukába dobva. Kezdj új életet, utazz el! Ne kérdezz rólam senkinél, elmosott az eső, benőtt a gaz.
Az ismeretlen dallam leszek, amit önkéntelenül dúdolsz. Az éttermi ebéd első falata villád hegyén, amit oly régóta próbáltál újra felfedezni. S én ott leszek megfogalmazatlanul, egy ingerbe zárva, mélyen szunnyadva boldogan.
Derengő
2011.11.07. 20:52 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet búcsú emlék múlt szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr173361923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
