Nem akarom hallani, fogd be a fülem, én majd a szememre figyelek. A kezem jár, futkos a billentyűkön, morzsolja a sorokat, mint egy rózsafűzért, megvallja a bűnt, bevallja a titkot.
A mutatóujjad ajkad elé nyomod, miközben szemeid tágra nyitod. Komolyan kell most venni a csöndet, gyermekkori erőpróba felnőtt fejjel. Így fojtom hát vissza a következő néhány neked szánt szót. Beleremegek, inkább rezonálok, köröket rajzol a víz poharamba. Billeg az éjjeli szekrény, nyikorog az ágy. Dunna alá bújva, megkerülős csellel kiáltom tompán,már-már (lúd)tollba mondva, hogy mennyire...
Párnába harapok, s visszanyelem még éppen.
Ma is megmenekült a Föld, s legfőképpen (csakis) magamra gondolok.
Elfojtódás
2011.12.07. 00:17 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet vallomás szigetek elfojtódás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr193444363
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
