Egy szót sem szólok. Szobor, vagy árnyék vagyok. Hűvös kellék minden időben. Lehunyt szemmel engedem, hogy nélkülem történjen az élet. A sült halra is csukott szájjal várva, de legfőképpen neked hátat fordítva.
Mindig a holnapban cselekszem, mára marad a némaság. Kényelmes, elegáns boldogtalanság. Lábamat az asztalra dobva, nyikorgó széken hintázva. A problémák kilométerekkel távolabb szunnyadnak.
Egyszer aztán tényleg másnapra virradunk. Ha farkast kiáltunk, valóban meghalunk. Én pedig bólogatok. Kifejezéstelen arccal, számítva a legrosszabbra. Szomorú prófétának lenni hálátlan feladat. Makacs, idealista követők között, akik nem értenek a csúnya szóból.
Nézel rám kérdőn. Bizonytalanul. Szavam lenne a megváltás. Néhány zönge, néhány zöngétlen. Rózsafüzér minden időben. Füledre tapasztott kezed a bűnöd. Észre sem veszed, ahogy elköszönök. Még mindig a megoldást várod.
Mozdulatlan maradva figyelem, ahogy a létezés tovább folytatódik.
Szobor vagy árnyék
2011.05.29. 03:03 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet szobor árnyék csend némaság szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr672940131
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
