A világ szélére ülök le. Lógatom lábam és ugyanazt a dallamot fütyörészem. Ismered te is. Cinkosom voltál. Még a pusztulás előttről rémlenek foszlányai. Egészen boldognak tűnnek, finom harmóniák, fülbemászóan meseszerű dallamok.
Elkezdem számolni a csillagokat. Kezdve a bal sarokból, felfelé cikkcakkban kanyarogva. Minden fényfoltnak más a színe. Elnevezem, megszeretem, becézem. Egyre kisebb és kisebb leszek. Zsugorodó szerető a pöttyös ég alatt. Lapos világomnak hátat fordítva sóhajtok. Valahol messze a kék bolygó síkságain túl vár rám egy szó. Egy lágy hang súgja fülembe. Egészen hétköznapi hangsúllyal, kitörölve rossz emlékeket, feledtetve hibás törvényeket.
Tériszony nélkül vizsgálódom a mélyben. Számolok, átlókat vonok, a távolságok higgadtan megdermednek. Céljaim végre felbátorodnak, vár a légüres tér. Sosem hittem, hogy eljutok ide. Rád kacsintok, néhány fényévvel messzebb válaszolsz. Mégsem hiszek a tragédiában.
Küzdök, törekszem, álmodom. Fennkölt szavakkal doppingolom magam.
Egy mesében ez lenne a tökéletes szerelem.
Csillagos éj
2011.05.17. 09:43 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet éjszaka szerelem világ boldogság magány csillagok szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr422910441
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
