Küzdök. Az élet vagyok maga. Jelenleg. Majd kicsattanok, s aztán háborút folytatok. A kellemes fajtát. Amolyan földalatti, titkos viaskodást. Saját fülembe súgom a ravasz haditervet, meglepem ellenfelem, visszavonulok, aztán hajnalban támadok.
Nesztelenül, az aljnövényzetben kúszva titkolom szándékom. Minden az ügyességen múlik, mozdulataim kecsességén, szélirányon, és szerencsén. Utolsó esély, utolsó stratégia a nagy visszavonulás előtt. Sebesült ízületeimben ott a bíztató bizsergés.
A közelébe érek, kémlelem mozdulatait, testének játékát. Mint művész a vászon mögül kukucskálva, megfigyelem arcának fényeit. Mosolyától csak még elszántabbá válok, végtagjaimba vér szalad, halántékom rúg egyet. A pillanat lábaim előtt hever, alakja táncol a remegő napsütésben.
Minden a tervek szerint alakul, s mégis reszketek.
Csók
2012.06.01. 23:12 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet szerelem bizonytalanság boldogság vallomás felfedezés szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr894560367
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
