Szigetek

Egyszer volt... így kezdem. A többi már mind igaz, a 'volt' helyére képzeld a jelent, s ott termek előtted. Papírrepülőt hajtogatok a jókedvemből. Szélirányba fordulok és erősen lendítem karom. Anyaga fehér papír, vakít a nyári napsütésben. Ha látjátok, majd elmosolyodtok, ha…

Elkezdtem tollal írni a fehér papírra. Erősen rányomom, kitörölhetetlenül alkotok. Rólad írok, kifolysz belőlem. A számból párologsz, reggelente téged könnyezlek, s mikor tüsszentek, apró cseppekben kerülsz a légkörbe. Szaporodnak a telefirkált lapok, minden szavammal mondani…

Küzdök. Az élet vagyok maga. Jelenleg. Majd kicsattanok, s aztán háborút folytatok. A kellemes fajtát. Amolyan földalatti, titkos viaskodást. Saját fülembe súgom a ravasz haditervet, meglepem ellenfelem, visszavonulok, aztán hajnalban támadok. Nesztelenül, az aljnövényzetben kúszva…

Már csak egy félálomban észlelt szellem vagyok. Egy karcos, füstös ablaküvegen keresztül felbukkanó amorf sziluett. Átlátsz a hátamon, s a szemembe nézel. Nem akarsz már semmit sem, megtanultál egyre kevésbé együtt élni velem. Az íróasztal alá bújok – a szokás hatalma,…

El kell rejteni, hogy belefáradtam. Mert ezek itt kicsinálnak. Ezek itt felfalnak éjjel, amíg megálmodom a holnapi félelmeim. Minden egyes szóval közelebb kerülök a pokolhoz, és én csak folytatom. Csak csikorog belül, hömpölyögnek a kibogozhatatlan körmondatok. Át fogom kódolni…

A világ szélére ülök le. Lógatom lábam és ugyanazt a dallamot fütyörészem. Ismered te is. Cinkosom voltál. Még a pusztulás előttről rémlenek foszlányai. Egészen boldognak tűnnek, finom harmóniák, fülbemászóan meseszerű dallamok. Elkezdem számolni a csillagokat. Kezdve a…

Szép csendben morzsákat hullajtok, hogy az álomból hazataláljak. A sarkon várlak reggel, összehúzott kabátban, megint csípős szél fúj. Nem jössz, én pedig lassan elindulok. Higgadtan végig a nyomok mentén. Gyerekjáték lesz.  Erről többet nem beszélünk. Hagyjuk, hogy majd…

A szavak végül kihúnynak. Mint a fáklyák. Hosszas remegés után a sárga fény egyre haloványabb lesz, végül piros izzást nyüszít és füstbe leheli lelkét. Így tűntek el a szavaim, néhány utolsó vallomás pislákolt, aztán jött a gomolygó csend. Testtelen árnyék voltam,…

Egy álomvilágra nyitok ajtót. Eltitkolom, nem nevezem. Az á-nál nem tátom szám, az o-nál nem kerekítek. Még gondolatban is más szavak mögé bújtatom. Dimenzió, fantázia, meseország. Itt most tisztább a levegő is, a játék maga az élet. Nincsenek pajkosan girbegurba ösvények,…

Egy egészen apró pontot szemlélek. Lenn, talán a tengerszint közelében. Zuhanás közben is szugerálom. Szánom és becézem. Amorf alakját elnevezem, elhelyezem a teremtés láncában. Én vagyok a katasztrófa, izzó testem az asztalra csap és csenddel fegyelmez. „Majd…

Mindent köszönök! Csókolom. Kezed. A bölcsességet rongyokba csomagolva vándorbotra tűzöm, vállamon cipelem. Tőled már csak egy csók-gesztust remélek. Hamubasült helyett. Hidegen, kimerevítve. Összegyűrve, zsebretéve. Mint régi dagerrotípia, fakón és tépetten őrizve…

Ki akarom díszíteni az egyszerű szavakat. Amikről máskor hallgatok, amik mögé a gyötrelmet tuszkolom. Ahonnan előhúzom az élére vasalt nosztalgiát, naftalinszagúan és elfáradt textilszálakat.Tenyerem ellenőrzi az iktatott emléket, s az eredményt az agyba küldi megfelelő…

Az árnyékban kereslek. Utolsó ötlet, zakatoló mánia, figyelmeztető gyomorgörcs. Volt időszak, amikor minden szavam neked dicsekedett, elismerésedért térdepelt, figyelmedért nyüszített. Mostanában próbállak helyettesíteni. Új arcokkal, friss élményekkel. Eldöntöm, meggyőzöm…

Legyintve tűrni, elegántos mozdulattal. Valami kizökkenthetetlen, hűvös angolsággal. Vállat vonni és egyet ceccenteni.Jó volna. Helyette itt a másik közhelyes véglet. A szűnni nem akaró töprengés, nyikorgó agyvelőhangok, lüktetés, álmatlanság. Hajnali táskás szemek, homályos…

Törött szárnyú remegés, könny a kíntól. A fizikum, a hús, a csont roncsolása. Nyilall, villámlik és felsikolt. Farkasként vonyít a Holdra, táguló pupillával öklendezi a lélek gyilkos ösztönét.Összeroppantom a világot, a fájdalom törvényei miatt, az egyensúly és a…

Meg kell törni a csendet, a fehéret, a simát. A nem visszhangzót, a fodrok nélkülit, a széltelent. Itt az idő valami mást csinálni, kizökkeni, hökkenni, összeborzolni. Megágyazom az izgalomnak, jön a tátott szemmel álmodás, csupa életből ellesett, meglepő fordulattal. Fáradt…

A zárka magánya új dimenziókat nyitott. Új színeket kevert a rabság, lekottázhatatlan dallamok, izgalmas illatok gomolyogtak.Szavakat kellett volna kitalálni rájuk, gondolattal is alig lehetett bírni a változást. Mégsem szabadott tenni semmit. Nyomot hagyni, árulkodni. Titokban…

Egyszer csak feltalálták. Inkább talán felfedezték, ahogy a tüzet is, csak néhány nappal korábban. Egy sikertelen vadászat után, vagy a sziklafalon lévő barlangrajznak támaszkodva.Hümmögés, hörgés, agresszív kézmozdulatok kíséretében, miközben lassan besötétedett.Nem volt…

Ez a vaníliás kókusz kísér mindenütt. Valami átok-illat, rögeszme, hallucinált ingerkupac. Talán egy álomból érkezett, vagy a véletlen élethalálharcot vív, s az utolsókat rúgja. Mindenesetre aggasztó érzékelés, fülledt, nyári vihar előtti csendes mosolyként…

Sokáig csak álltunk egymással szemben és vártuk, hogy valami megtörténjen. Valami rajtunk kívül álló, minket mellőző és figyelmen kívül hagyó esemény. Valami, ami eltereli a figyelmet, megszakítja a kínos csendet.Aztán persze abban a néhány percben semmi sem rezdült, nem…

Egy kalapács a fejbe, s vége mára mindennek. A csókért nyúló száj kísért, az elforduló női arc, egykedvű, néma kudarc.Tipikus "ennek így kellett lennie" pillanat, magántragédia, ajakbaharapó fogsor, visszanyelt ordítás. Egyszer majd ebből is tanulunk, meglásd.…

Ez már a távozás. A szavak majd csak ezután jönnek, addig olvasd ki a szemeimből, halld meg abból, ahogy a zsebemben kotorászok. Ez a remegés nem szokatlan, utolsó feléd húzó ingerek távoznak, izmokba ágyazva, idegpályákon menekülve próbálnak elbújni apró testi kacskaringókba,…

Sajogni próbálok, átérezni, hideg kezekkel, égő szemekkel. Tükörben vizsgálom a változást, talán a borosta mögött, vagy a tarkóm alatti nyakrészen. Minden annyira sérülékeny most és romlandó. Didergek a hidegben. Várom a szerencsém, várom a bölcsességem.Várom az…

Magam vágom a léket, felesleges is tudniuk róla. Recseg a korhadt fa, fellágyul a szurok. Könnyezik a padló. Majd végül úgyis felbukkanok, hatalmas túlélésért kapkodó zihálás közepette zabálom újra tele tüdőm. Homokot eszem és sós vizet iszom.Aztán rongyaimat ledobva…

Nincs mit tenni. Szeretni akarok, de fülig. Beléd esni bizony, olvass már a sorok között! Érintéssel akarok hódítani, öleléssel, régimódi kézfogással.Már belefáradtam a rációba, az ésszerű párválasztásba. Közeledni akarok, húst a húshoz érinteni. Szagolni, leteperni,…