Szigetek

Egy átkozottul kitalált mese. Főhősökkel, a történet végébe rejtett szerelemmel. Erdei ösvényekkel, eltévedéssel, kosárba rejtett mosolygással. Farkassal, vadásszal, gyanús nagymamával.A csoda közeleg. Lassan, ahogy a vonat zakatol, robog, sínről sínre vált, olykor fékez,…

Ma nem akarom elárulni magam. Ma néma maradok. Néma, amennyire csak lehet. Kevés szóval, kevés sorba rendezve. Tétova, bizonytalan, választalan zűrzavarral flörtölve.Néha kellenek a bennszakadt szavak, a csonkon lógó, vérző befejezetlenség. A túlélésre várás. A bizonyíték a…

Ma este érezni akarok. Át akarom adni magam neki. Ennek az egész macerás, gyomormozgató kényelmetlenségnek.Talán még szerelmes is akarok lenni. Így kimondva, nem cicomázva, feldíszítve, titkolva, vagy elfojtva még magam előtt is. Nem. Ma este szerelembe kéne esni. Az igazival kéne…

A démonok velem egy időben tértek nyugovóra. Hosszú napok után, késő éjszakába nyúlva. Fáradtan kuporodtak fülem sarkához, fejüket cimpapárnára hajtva. Nyugtalanító zajt adtak, bugyborékoltak, sípoltak rémálmokat rejtve tarkóm belsejére.Vérágas reggel, lekésett…

Szembeköpöm a holnapot. Szeretkezzünk most. A tükrön keresztül, úgy súgd a fülembe. Valld be, sirass el! Követelj vissza, mondd hogy az időnek semmi értelme, hogy csak az számít. Az utolsó szó, az a megnyugtató, az álom előtti derengő. Amikor sejted a vallomást, az elpiruló…

Álomszerű volt az egész. Fájdalmas és izgalmas. Könnyek ébresztenek a kalandból, s tükörkép rázza a fejét. Cecceg és legyint, az ablak felé mutat. Esik a hó.Belefájdul a fejem a látványba, a világ látványába. A karórák hatalma, és a sebességváltók pánikszerű…

Regényt lehetne írni a fülbesúgás romantikájáról. A titok születéséről, amikor még a falak sem hallanak. Csak a nyak érzi, hogy közeledik, hogy ajakkal együtt érkezik a szó. Egyre közelebb és közelebb kúszik, az apró nyaki szőrszálak dorombolva púposítják hátukat. Talán…

Nagy szavak akartak kijönni a torkomon. Könnyfakasztó, fájdalmas szavak. Szavak, amikkel a költők himnuszokat díszítenek. Fenséges szavak, melyek egy hegy tetején születnek, egy erdő mélyén, olykor egy idegen városban macskakövön kuporogva.Nem engedtem nekik, fejemet kicsit…

Ma rólad írok. Nem tudom, hogy szeresselek-e. Vagy egyáltalán foglakozzam-e a létezéseddel, mint olyan. Félő, hogy megbabonázol, hogy befolyásolsz. Hogy szavaim máshogy fűzöm, mikor rád gondolok.Talán jobb lenne tudomást sem venni. Elfelejteni azt is, amit eddig gondoltam, vagy…

Azt a pillanatot sosem feledem, olyan örökké belém kódolt, csupa számomra felfoghatatlan, kincset őrző pillanat. Annyira erős, annyira kitörölhetetlen. Valahogy ijesztő volt látni. Szemébe néztem, és ott volt az a mindent átitató mánia, az a feláldozás, az az egész világot…

Egy tiszta kő hullott alá. Csiszolt, szagtalan felülete karcolva koppant a padlón. Azt mondják a szívemből esett. Máig emlegetik a szétfröcskölő vért, és a hangos visszhangot, melyet hallani véltek. Én csak a nagy zaj utáni könnyű csendre figyeltem. A sötét csendre, mikor neszek…

Egy ismert dal szólt a rádióban. Egyre halkabban, aztán már nem is figyeltem. Sötét volt.A húsa friss volt, minden harapás újabb lépcső a pokolba. Minden kör a hempergésben később majd fülembe súg, hogy megbánjam, hogy szégyelljem. Átfestették az éjszakát az első…

Egy pillanat műve volt. Először fel sem tűnt. Aztán rádöbbentem, igazi klasszikus módon. Tátott szájjal és nyomasztó fájdalommal, amit senkinek nem vallottam volna be. Talán ezért is tartott sokáig, míg elindultak mélyről a szavak. A háborgó gyomorsavból másztak ki, eltorzult…

Egymásba olvadtunk, passzoltunk, illeszkedtünk, a recék, a búbok, a kiugró, az érdes részek. A kanyarok, a púpok, a cikk-cakkok, az egyenes részek, a vonalak folytatásai. Az árnyalatok, a mondatrészek, az egyik csücsöktől a másikig, hidegtől melegig, a tökéletes langyosba jutva…

  Aztán gyártottunk még pár emléket. Néhány igazán meggyőzőt. Őszinte mondatokat utánozva. Lángolva és egymást ugratva. Gyönyörűen képeztük le a valóságot, átvéve a párkapcsolati filmek könnyedségét és műanyag szagát.Néhány tökéletes kézenfogott lépés…

Az ajtóból fordult vissza, mikor már hallotta háta mögött a kulcszörgést, a zárkattanást. Gyártsunk még néhány emléket, ne legyen még vége. Közönnyel mondta, öreg nyugalommal, mint aki már a mozdulatlanságra készül. A beteljesületlen jövőt sirattuk egymás szemei közé…

Ha nő lennék, tudom hogy te lennék én. Ahogy te én, ha férfi. Lennél.   Hát menj! A lépcsőn kell csak lemenned. Vár az ajtón túli világ. Szagold meg a kezed! Érzed még? Ott vagyok. Lassan tűnök majd el, lépésenként, minden újabb érintés megöl egy-egy…

Nulla óra tíz perc. Csak a függöny mozdult, semmi élő, vagy fülembe nyüszítő kreatúra. Az asztallap tárgyai szólnak dadogva, könyvek és füzetlapok hersegnek. Talán pont itt járt, összetört szívével, lassan mozogva a fájdalomtól. Csak néhány klasszikus trükkre képes.…

Lágyan dallammal érkezett tipegve, hullámozva. Fülembe dúdolva a tavaszt, barokkos angyalokat fröcskölve gallérom köré. Arca rügyezett és roskadozott a mosolytól, erdei nimfákat megszégyenítve lejtett táncot az újjászületés nevében.A kezdet kezdete volt, húsos gyepszőnyeggel,…

Egy pohárkával maradt még az álom előtt. Kortyolok, és szavakat ízlelek. Arcot idézek, akár a szellemet. Asztal mellett ülve koncentrálok, mozog és remeg minden.Kérdések gomolyognak, belekarcolom őket a fába, mélyen, éles pengével. Évek múltán is emlékezzen rá a szuvas, puha…

Ágyő és fordulj el! Múltkor még megvolt az a szédülés, az a tengeri hullámzás. Támolygó önkívület, dobogással és zavartan zsebben kutató kezekkel. Mosoly, piruló arc, minden klisé mellett pipa.Most meg hallom, ahogy ropognak a lábam alatt a falevelek. Gesztenyelevelek…

Kék medence, s a habzó vízből lábak emelkednek. Csodálatos kecses lábak, formás, szénnel rajzolni való ívek, és gyöngyöző vádli. Spiccelő lábfej, rúg és visszabújik. Kört rajzol, siklik, csapkod, hasít, integet. Szinkronúszni egyedül, micsoda ötlet, micsoda elborult…

Mint egy stúdióban felvett akusztikus melódia, annyira tisztán és sterilen látod, érzékeled. Kicsit visszhangosan, csak épp amennyire átélhetőbbé teszi a fülbejutó harmóniákat. Tudod a válaszokat a fel nem tett kérdésekre. S jól tudod, hogy sosem lesznek feltéve, sosem lesznek…

Tovább bámészkodsz. Mert nem vagy elégedett, mert valami még nyugtalanít. Hiányzik a tájból, hiányzik a képről, a színek közül. Egyszerűen várod, hogy pásztázásod végül nyugvó pontra találjon. Sok ember, gesztus és kézfej hagyja el szemed.Olykor már belefáradsz, s…

Rengeteget rágódom ezen. Többet, mint bármi máson. Gondolom te is jártál már így...ne is válaszolj tudom jól, hisz ismerlek. Hát arról beszélek. Emlékszel, egyszer meg is ígértem! "Ebből még vers lesz barátom!" Ne nevess, én akkor tényleg komolyan gondoltam. Nem…