A démonok velem egy időben tértek nyugovóra. Hosszú napok után, késő éjszakába nyúlva. Fáradtan kuporodtak fülem sarkához, fejüket cimpapárnára hajtva. Nyugtalanító zajt adtak, bugyborékoltak, sípoltak rémálmokat rejtve tarkóm belsejére.
Vérágas reggel, lekésett napfelkelte. Megérkeznek az első szavak. Már megint róla veszekednek, tettlegességig fajulnak fejemben az affektáló gondolatok. Sajognak a bennem szakadt mozdulatok, az álomba kényszerített ölelések. Számban ismeretlen hús íze indítja be a nyálelválasztást. Gyomrom éhség nélkül szorul össze.
Illatra vágyom, könnyeket kapok. Távol van a feloldozás, rossz helyen tévedtem el. Igazságtalanul kanyarodunk a Hold felé, a kráterek árnyékát bámulva szédülünk.
Ideje alkut kötni, ideje feladni minden földi szokást. Vesszen lélek, hitvallás, törvény. Már csak egy pillanat hörög bennem, egy boldog mese csattanója.
Előszele a legendának.
Előszele a legendának
2010.01.25. 01:27 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet mese éjszaka álom szerelem lélek legenda démon távolság szigetek alku
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr51699604
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
