Szigetek

Valaki már hajnalban rád gondol. Valaki már hajnalban megkíván. A gondolat sebességével osonok egészen hozzád, az ágyad tövéig. Porszem sem rezzen, ügyesebb vagyok a hangtalan lopakodó macskánál. Pupilláim legnagyobb kapacitásával figyelem alakod a sötétben. Várok, megismerem…

Csak fekszem. Ennyi biztos. Egy ágyon. Hajnal van. Nyári hajnal lehet. Meleg fények szűrődnek az ablak sötétítésmentes résein. Fekszem, ez viszont biztos. S te ott fekszel mellettem. Vagyis szemben. Talán a legpontosabban közel hozzám, a szemembe nézve. Mosolyogsz. Olyan őszinte…

Egészen ritka pillanatra ébredek. Sötét és mozdulatlan a világ. Elfelejtetve az idő fogalmát, mindenki máshogy öregszik. Én úgy döntöttem kicsit maradok. Néhány évnyi időt nem mozdulok. Hanyatt fekve gyűjtöm a zsibbasztó tanulságokat. Erődöt dunyhából építve,…

Ez valami visszhangos mennyország. Kevesen vannak, hallom saját gondolataim. A másik sarokban is én állok. Átkiabálok, tanácsot adok, s egyre tisztábban töprengek. Fel s alá járkálok, egyre bonyolultabbnak tűnik minden. Gombolyagjáték, semmi több. Az ijesztő dolgokat elnevezem,…

Távozom, mielőtt kifordul a világ. Először feje tetejére borul, aztán körbe-körbe jár. Szépen lassan elcsitul, végignézem az utolsó giccses naplementét. Szép volt itt, egy kavicsot zsebre vágok és beleszagolok a levegőbe. Érzelgősen, csukott szemmel. Elsétálok, amikor mindenki…

Ahogy lehunyom a szemem, rögtön táncolsz. A hajad forgatod, hipnotikus örvényeket keltve. Ahogy lehunyom a szemem, rögtön megérkezem. Ott van a húsod, ott van az illatod. Enyém minden, amit addig álmodtam, vagy éltem. Mégsem látok többet nálad. A betevő falat vagy, teli gyomor,…

Szép csendben morzsákat hullajtok, hogy az álomból hazataláljak. A sarkon várlak reggel, összehúzott kabátban, megint csípős szél fúj. Nem jössz, én pedig lassan elindulok. Higgadtan végig a nyomok mentén. Gyerekjáték lesz.  Erről többet nem beszélünk. Hagyjuk, hogy majd…

A szavak végül kihúnynak. Mint a fáklyák. Hosszas remegés után a sárga fény egyre haloványabb lesz, végül piros izzást nyüszít és füstbe leheli lelkét. Így tűntek el a szavaim, néhány utolsó vallomás pislákolt, aztán jött a gomolygó csend. Testtelen árnyék voltam,…

Annyira törékeny minden. Hozzáérni sem merek. Kontár, álomtalan gondolatok kínoznak. Elképzelem, mérlegelem, visszakozom. Inkább nem piszkálom, csak figyelem, csodálom. Védelmezem. A szavakat rejtett lapokra helyezem, kezemet koccintásra, számat mosolyra használom. Így a legjobb…

Egy álomvilágra nyitok ajtót. Eltitkolom, nem nevezem. Az á-nál nem tátom szám, az o-nál nem kerekítek. Még gondolatban is más szavak mögé bújtatom. Dimenzió, fantázia, meseország. Itt most tisztább a levegő is, a játék maga az élet. Nincsenek pajkosan girbegurba ösvények,…

Csak figyelem tétova mozgóképem az elhaladó villamos tükröződő felületein. Szaggatott állókép, bizonyíték a létezésre. Aztán hirtelen filmszakadás, a szerelvény elhagyja a megállót. Újra bizonytalan mono-élet. Megerősítés és józanító iker nélkül. Már nem is létezem…

Nem tévedtél el, mert még azt sem tudod merre vagy. Talán egy autóból kidobva az útszélén, fejeden zsákkal, benne kócos hajjal. Az értelem értéktelenné válik, az ösztöné az utolsó szó.Szagokat követsz, ösvényeket képzelsz a sűrűbe, a sötétség mélyén fénycsóva a…

Próbállak felidézni, mesébe foglalni. Egészen az elejétől, az első szót, a szó előtti első gesztust és felismerést. Azt a kincstaláló pillanatot, amikor még tisztában sem vagyunk a jelen súlyával. Amikor a naplóba firkált, jóllakott múlt megszületik.Tenyeremmel görgetem,…

Hideg kezek a lapok között. Sustorgó, lassított pörgéssel fogynak a fejezetek. A történet bekanyarodik a boldog megoldás felé, jön a jutalmas lezárás, a hátradőlt kényelmes szálelvarrás. Minden kikerekedik, hanyatt fekve elszunnyad, elbambulva felhőtszámol, hunyorog.Egy picit…

Mindentől fél, sötétbe bújik, reszket. Remegő kézzel gyilkol, lassan nyugszik. Túlélő harc a démonokkal, falra vetült árnyékokkal.Menekül, kapkodja tekintetét. Zseblámpacsóva és kevéske holdfény. Még mindig itt vannak. Türelemmel várnak, falon kúsznak, szennyes közé…

Akarok egyáltalán felejteni, vagy tényleg nem is tudok. Nem is tudnék. Félek felejteni, inkább ragaszkodom. Emlékbe, álomba, továbbgondolt történetbe, kívánt sorsba, jóslatba. Vágyak rángatják a javíthatatlan marionettet. Ma elfordul, holnap magába roskad.Megint mesél és…

Törött szárnyú remegés, könny a kíntól. A fizikum, a hús, a csont roncsolása. Nyilall, villámlik és felsikolt. Farkasként vonyít a Holdra, táguló pupillával öklendezi a lélek gyilkos ösztönét.Összeroppantom a világot, a fájdalom törvényei miatt, az egyensúly és a…

Olyan rossz érzés a csendbe belesuttogni. Mégis muszáj, mégis hamar unalmassá válik a mozdulatlan hullámhossz, a rezdülésmentes levegő. Főszereplővé válnak a zörejek, a háttér eddig meg nem értett zajai.A szokások túszokat ejtenek, bekötött szemmel nyüszítenek a sarokban,…

Meg kell törni a csendet, a fehéret, a simát. A nem visszhangzót, a fodrok nélkülit, a széltelent. Itt az idő valami mást csinálni, kizökkeni, hökkenni, összeborzolni. Megágyazom az izgalomnak, jön a tátott szemmel álmodás, csupa életből ellesett, meglepő fordulattal. Fáradt…

A zárka magánya új dimenziókat nyitott. Új színeket kevert a rabság, lekottázhatatlan dallamok, izgalmas illatok gomolyogtak.Szavakat kellett volna kitalálni rájuk, gondolattal is alig lehetett bírni a változást. Mégsem szabadott tenni semmit. Nyomot hagyni, árulkodni. Titokban…

Ez a vaníliás kókusz kísér mindenütt. Valami átok-illat, rögeszme, hallucinált ingerkupac. Talán egy álomból érkezett, vagy a véletlen élethalálharcot vív, s az utolsókat rúgja. Mindenesetre aggasztó érzékelés, fülledt, nyári vihar előtti csendes mosolyként…

Egy kalapács a fejbe, s vége mára mindennek. A csókért nyúló száj kísért, az elforduló női arc, egykedvű, néma kudarc.Tipikus "ennek így kellett lennie" pillanat, magántragédia, ajakbaharapó fogsor, visszanyelt ordítás. Egyszer majd ebből is tanulunk, meglásd.…

Mondd, hogy mindenütt jó. Hogy ki sem kell mennem az ajtón, matatni a zárban a hajnali vakság állapotával küzdve. Csak át kell fordulni, belekezdeni a következő történetbe, kicsit a szemhéjak mögé rejtőzni. Terüljterülj asztalka, fehér egyszarvú, toronyban trillázó hercegnő.…

Csöppenés egy más világba, vibráló villanykörtékkel az égen, felhőkön botorkálva. Minden rücskös, és dohos penész szagú. Keresve a kijárat feliratot, tapogatva a fal hegeit, pattogtatva a hólyagos mész réteget. Surrogó szőnyeghang minden lépés, olykor térdizületek…

Hát végül féltékeny lettem mindenki másra. Itt vagyunk a szélén mindennek, láblógatva, fütyörészve. Megszaggatott ruhákban, gyásztól viszketve, sebesre vakarva, fehér körömvégeket alvadt vérrel megfestve.Fűcsomók nyomják az alfelem, s végigbambulok talpaim alatt, a semmi…