Törött szárnyú remegés, könny a kíntól. A fizikum, a hús, a csont roncsolása. Nyilall, villámlik és felsikolt. Farkasként vonyít a Holdra, táguló pupillával öklendezi a lélek gyilkos ösztönét.
Összeroppantom a világot, a fájdalom törvényei miatt, az egyensúly és a szimmetria miatt. Habzó szájjal káromlom az egész földi oxigénalapú vibrálást. Céltalan és jelentéktelen túlélés, bűnhődés, emlékezés.
Hát ennyi az egész. Egy görcsberándult párnákkal vívott tangó. Izzadt, rögeszmés szenvedés, nem érzékelt fáradtság, ziháló visszhang.
Most. Meg most. És most. Ütemesen fordulj, harapj a dunyhába, a gyűrött lepedő fodrai közt keresd az ördögöt!
Megint elsötétül, megint gyöngyöz, megint habzik.
Elfáradtam.
Tangó
2010.08.10. 13:58 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet tangó éjszaka álom tánc szerelem szenvedély ágy szigetek sérült sebesült
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr882212309
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
