Szigetek

Egy hosszú sétát emlegetett. Egy jellemformáló, darabokra repesztő utazást. Hegyeken vezetett keresztül, végig keskeny, mohos szerpentineken. Kavicsokon gördülő talpam olykor a visszafordulásért nyüszített. Mégsem hallgattam rá, csak mentem egyre messzebb, ködfüggönyöket…

Sajogni próbálok, átérezni, hideg kezekkel, égő szemekkel. Tükörben vizsgálom a változást, talán a borosta mögött, vagy a tarkóm alatti nyakrészen. Minden annyira sérülékeny most és romlandó. Didergek a hidegben. Várom a szerencsém, várom a bölcsességem.Várom az…

Egy háborúban vertek halálra. Kivérezve szerelmet, családot. Elfelejtve őszinte szavakat, amik egy vallomáshoz kellenek. Csak tűrtem, vártam, hogy végigfolyjon, hogy alvadjon, hogy sötétedjen. Lassan elfeketedjen, szusszanás és hörgés zavarja.Lüktető fejemben gondolatok ragadtak,…

Magam vágom a léket, felesleges is tudniuk róla. Recseg a korhadt fa, fellágyul a szurok. Könnyezik a padló. Majd végül úgyis felbukkanok, hatalmas túlélésért kapkodó zihálás közepette zabálom újra tele tüdőm. Homokot eszem és sós vizet iszom.Aztán rongyaimat ledobva…

Nincs mit tenni. Szeretni akarok, de fülig. Beléd esni bizony, olvass már a sorok között! Érintéssel akarok hódítani, öleléssel, régimódi kézfogással.Már belefáradtam a rációba, az ésszerű párválasztásba. Közeledni akarok, húst a húshoz érinteni. Szagolni, leteperni,…

Ma nem akarom elárulni magam. Ma néma maradok. Néma, amennyire csak lehet. Kevés szóval, kevés sorba rendezve. Tétova, bizonytalan, választalan zűrzavarral flörtölve.Néha kellenek a bennszakadt szavak, a csonkon lógó, vérző befejezetlenség. A túlélésre várás. A bizonyíték a…

Fel sem kavarta a gyomrom. Talán ez az egész eufória, meg a menetszél zaja. Minden olyan egyszerűnek tűnt. Mint egy fáról lehullani, mint tejet inni.Gyorsulva, lassulva, éles szöget zárva, kanyarodva, felhőket kikerülve, nehogy csípje a szemet. Színesebb volt minden, gömbölyű,…

A démonok velem egy időben tértek nyugovóra. Hosszú napok után, késő éjszakába nyúlva. Fáradtan kuporodtak fülem sarkához, fejüket cimpapárnára hajtva. Nyugtalanító zajt adtak, bugyborékoltak, sípoltak rémálmokat rejtve tarkóm belsejére.Vérágas reggel, lekésett…

Szembeköpöm a holnapot. Szeretkezzünk most. A tükrön keresztül, úgy súgd a fülembe. Valld be, sirass el! Követelj vissza, mondd hogy az időnek semmi értelme, hogy csak az számít. Az utolsó szó, az a megnyugtató, az álom előtti derengő. Amikor sejted a vallomást, az elpiruló…

Nagy szavak akartak kijönni a torkomon. Könnyfakasztó, fájdalmas szavak. Szavak, amikkel a költők himnuszokat díszítenek. Fenséges szavak, melyek egy hegy tetején születnek, egy erdő mélyén, olykor egy idegen városban macskakövön kuporogva.Nem engedtem nekik, fejemet kicsit…

Éjszakáim része, a szebbik fajta álmoké. Zavaróan rám fekszik és átölel. Marad a virrasztás, az a szemet leragasztó örökös ébrenlét eszméletvesztés előtt. Letagadom, csitítom, mélyen a párnába szagolok. Semmi sem segít. Nyughatatlanul élem át a boldogságot. A végtelen…

Nulla óra tíz perc. Csak a függöny mozdult, semmi élő, vagy fülembe nyüszítő kreatúra. Az asztallap tárgyai szólnak dadogva, könyvek és füzetlapok hersegnek. Talán pont itt járt, összetört szívével, lassan mozogva a fájdalomtól. Csak néhány klasszikus trükkre képes.…

Egy-kettőre belejöttem. A távolba meredés, a pohár és a kiskanál bizarr kapcsolata, a beágyazás. Erős széllel jött a megnyugvás, cselló hallatszott a távolból, néhány félrehúzott vonóvonyítással. Virtuóz kézmozdulatok söpörték a gondokat a tegnap alá. Összeráncolt…

Egy pohárkával maradt még az álom előtt. Kortyolok, és szavakat ízlelek. Arcot idézek, akár a szellemet. Asztal mellett ülve koncentrálok, mozog és remeg minden.Kérdések gomolyognak, belekarcolom őket a fába, mélyen, éles pengével. Évek múltán is emlékezzen rá a szuvas, puha…

Csábíts el éjszaka, kösd orromra titkaid!Kicsordult az álom, a valóságba csepegtetve át testét. Az elején még nem is éreztem a súlyát, azt a rekkenő hőséget. Miután a pupilla alkalmazkodott a napfényhez, jött a szédülő ballábbal felkelés. Ájulásig kergetett emlékezés,…

Mint egy stúdióban felvett akusztikus melódia, annyira tisztán és sterilen látod, érzékeled. Kicsit visszhangosan, csak épp amennyire átélhetőbbé teszi a fülbejutó harmóniákat. Tudod a válaszokat a fel nem tett kérdésekre. S jól tudod, hogy sosem lesznek feltéve, sosem lesznek…

Egy francia nőről meséltek akkoriban. Harminc körül lehetett, hosszú barna hajjal. A főutca macskakövén lejtett, apró, kopogós cipőjében, olykor naponta. Mindig naplemente táján. Abban az aranyló fényben, amikor még erősen kéklik az égbolt is. Cölinszín és aranysárga,…

Eljött az az idő, amikor már máshogy tekintettem rá, amikor tudtam ugyan, hogy valóság, mégis az álomba kívántam őt vissza. Általában álmodunk valamit, és vágyunk rá. Tudod, valami széppel, valami kellemessel, valami szerelembe szédítő gondolattal, rezgéssel ébredsz, és…

Korábban rengeteg hasonló álmom volt, tudod igazán hittem még abban az életérzésben. Nem a játékban, nem a harmóniában, nem a tökéletes hangzásban, az összeérett hangszerelésben, az egymásra hangolódott zenészekben, sokkal inkább a nyers hangzásban. Abban a borzoló, sistergő…

Szétmorzsolt, összetörtMagadat csipegeted,Mielőtt a galambokGyorsabbak lesznek.Máris tudod, hogyA naplementeMegváltás lesz.Lucskos, párás, éjszakaiHatalomátvétel.Elfoglalod a világot,Széttörve mindent, miNyersen kudarcraÍtélt korábban.Tankok és földalattiBázisok…

A naiv emberekről álmodtam. Egy szakadék felé terelték őket…nem, nem is terelték őket maguktól mentek. Itt-ott még sírva, s egymás kezét fogva, valami hatalmas önfelismerő, megvilágosodó kommuna lehetett. Akik rájöttek valamire, megláttak valamit az életből, vagy talán…