Éjszakáim része, a szebbik fajta álmoké. Zavaróan rám fekszik és átölel. Marad a virrasztás, az a szemet leragasztó örökös ébrenlét eszméletvesztés előtt. Letagadom, csitítom, mélyen a párnába szagolok. Semmi sem segít. Nyughatatlanul élem át a boldogságot. A végtelen jelen, ketyegő mosoly. Gyermeki arcgödrök, hajnalban fénylő ajkak.
Reggel pedig ott marad a fájdalom, fáradtak a ruhák, ásít a lepedő. Minden ismétlésre vár. Bizakodva ropognak a csontok, a szőnyeg búcsúcsókot nyom talpamra. Visszavár a könyvespolc is.
Nyúzottan válaszokat várok, elhiszek most mindent, mint az újszülött. Azt hallom, amit szeretnék, csupa elringató, fülbesúgott vallomás. Hát akkor tényleg nem álom volt, minden zaklatott átfordulás, minden takarólerántás a nemes célt szolgálta.
Most már megcsíphetsz bátran. Minden csak ismétlésre vár.
Éjszakáim része
2010.01.07. 11:17 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet éjszaka álom ébrenlét szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr201653690
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
