Azt hiszem elfáradtam. Szavak után kutatok zsebeimben. Kotorom, vakarom, a csücskeit pöckölöm. Bal oldal, jobb oldal, belső, far. Kacatok, szöszök, morzsák, zsebkendők, kulcs, apró. Csak megszólalni nehéz.
Minden bizonytalan és értelmetlen így hirtelen. A keresést a végtelenbe helyezem, túlmisztifikálom, pokolra kívánom. S most már mégis képtelenség enélkül az élet. Nap mint nap, hunyorgás, szemet élesítve megoldásra várni. Gomolygó grammatika és mindig tökéletlen választás.
Lapokat írok tele, bekarikázok, aláhúzok, satírozok, megvastagítok. Váltogatom a névelőket és a ragokat, csipetnyi többes szám jele. Végül múlt időbe gyúrom a galacsint, s megcélzom a szemetes kosarat. Elfojtom a mozdulatot, még utoljára széthajtom, tenyeremmel simítom. Itt-ott elmosódik, s még mindig nem érzek semmit. Megadom a kegyelemdöfést, a szépreményű, halott papírnak. Jön az egyes szám második személy, fontos a figyelemelterelés.
Holnap már, mint idegenek találkozunk az utcán a viharos szélben. Én és a szemét.
Galacsin
2012.02.03. 21:02 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet gondolat álmatlanság alkotás szigetek galacsin
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr924060130
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
