El kell rejteni, hogy belefáradtam. Mert ezek itt kicsinálnak. Ezek itt felfalnak éjjel, amíg megálmodom a holnapi félelmeim. Minden egyes szóval közelebb kerülök a pokolhoz, és én csak folytatom. Csak csikorog belül, hömpölyögnek a kibogozhatatlan körmondatok.
Át fogom kódolni káosszá, krikszkrakszokat passzírozok a nyelvem közé. Minden szavam dzsungelben rejtőző gerilla. Észre sem veszed, miközben szépen, csendben levadász. Alázattal, tisztelve ellenfelét.
Téged képtelen vagyok. Sehova sem férsz már el. Kinőtted a házat, amiben megálmodtalak. A teraszon megcsillansz, illatod tovább áll. Azt hiszem hallak, ág roppan árnyékod alatt.
Te vagy a délibáb, te vagy az oázis. Néha már azt érzem, nem is téged űzlek, hanem együtt menekülünk.
Egyszer még utol kell, hogy érjelek, erről szól ez az egész lárma. Hogy végre elrejthesselek.
Kamuflázs
2011.07.14. 14:49 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet szerelem szigetek kamuflázs
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr283067198
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
