Valaki már hajnalban rád gondol. Valaki már hajnalban megkíván.
A gondolat sebességével osonok egészen hozzád, az ágyad tövéig. Porszem sem rezzen, ügyesebb vagyok a hangtalan lopakodó macskánál. Pupilláim legnagyobb kapacitásával figyelem alakod a sötétben. Várok, megismerem ritmusod. Légzésed ütemére hullámzik lágyan a dunyha. Összehúzom magam egészen picire, az ágy széléhez kúszok, a lábfejednél a belégzés ütemére takaró alá csusszanok.
Lábujjaidban kapaszkodom, enyhén csiklandozom talpad. Finoman megremegsz, de folytatom utam. Forró sötétségben hódítom meg a tájat. Átölelem a hegycsúcsokat, legurulok a domboldalakon. Izzasztó utazásom semmihez sem fogható.
Lassan megérkezem, nyakadnál kapaszkodom kimerülten. Kezemet odatapasztom, dobogó ütőered szinte hipnotizál. Hallom a hangod. Életed hangját. A tudat alattit, amiről még te sem álmodtál. Lágyan szólít, otthonába invitál. Úgy tesz, mintha ismerne, valami régi bajtárs, vagy talán sokat megélt cinkos.
Tovább kell mennem, egészen ajkadig. Cirógatni, hogy elmosolyodj. Aztán itt vége is a kalandnak. Ideje felfedni jelenlétem, önzőn felébreszteni. Kikergetni az álmokból, üdvözölni valami sokkal szebben.
Lopakodó
2012.02.18. 07:29 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet éjszaka álom test reggel hajnal apró ágy szigetek
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr474128483
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
