HTML

Szigetek

Részletek, fejezetek, gondolatok talán soha el nem készülő regényekhez. Gyűrött papírfecnik és kisiklott tollászkodások.

Friss topikok

  • atomheartfather: @Mandragoria: köszönöm, és örülök az egy húron pöndülésnek, remélem a későbbiekben sem okozom csal... (2011.05.09. 19:46) Hagymáz
  • atomheartfather: Elnézem, nyugi!:DAhogy magamnak is sok mindent...ennyi szenilitás még belefér...ha meg mégis harag... (2010.03.04. 08:31) Születésnap
  • viva.la.vida: ..fúj a szél, hajamra hull a hó..szerelemben élni volna jó.. (2010.01.27. 14:50) Csak szerelem
  • Narnia 4444: Csak beköszönök :)) Üdv itt is Nanah ! (2010.01.25. 12:17) Csoda
  • atomheartfather: Ez még tegnapi poszt...inkább sejtés, mint ihletett szomorúság. A java hátra van kedves olvasó! (2009.10.05. 16:57) Filmszakadás

Linkblog

Rock And Roll

2009.05.23. 20:42 :: atomheartfather

Korábban rengeteg hasonló álmom volt, tudod igazán hittem még abban az életérzésben. Nem a játékban, nem a harmóniában, nem a tökéletes hangzásban, az összeérett hangszerelésben, az egymásra hangolódott zenészekben, sokkal inkább a nyers hangzásban. Abban a borzoló, sistergő basszusban, a koppanó, szisszenő dobban, meg abban a néha üvegszerűen riffelő, máskor idegesen süvöltő és torzuló gitárban. Az ének is elakad olykor, lehalkul, nem is érted a szöveget. Na és? Sosem ez számít, legalábbis az elején nem, az elején az számít, hogy elvakítson a reflektor, hogy izzadj és halld az ovációt, legyen az tíz ember, vagy ezer. Hogy halld a saját hangodat, halld a pendített húrt, ahogy visszhangzik, ahogy irányítod és kordában tartod, ahogy alkotsz, ahogy kifejezel. A gyomrod meg összeszorul, tudod, mint amikor egy lánnyal először...és drukkolsz saját magadnak. Ne nevess! Megismételhetetlen, reprodukálhatatlan életérzés ez. Valami olyasmi, amit nem sokan érezhetnek, szerintem ki kell érdemelni. Talán így van igen, kellően elszántnak kell lenni és bátornak. Hányszor álmodtam már erről... Az álmok sokszor kárpótolnak, de tudod, én ebbe nem nyugszom bele. Nekem szükségem van erre, szükségem van a pillanatra, arra a gitárral a nyakadban a színpadon-érzésre. Nem a sikerre, az sosem érdekelt, csak hogy része lehess ennek az univerzumnak, hogy fordíts egyet a világon, hogy erősítsd fel önmagad, hogy eggyé válj a deszkákon a társaiddal, a hangszerekkel, a füsttel, a színes fényekkel. Ahogy a hullámhosszotok eggyé válik, együtt áramlatok. Ránézel a többiekre, náluk is hangszer és a szemükben ugyanazt a "nem hiszem el" tekintetet látod, tudod hogy ők is azt érzik, amit te, nekik is a mindenség püföli épp a koponyájukat. Hátadon a hideg fut végig, amikor tényleg átéled, a könnyed is kicsordul, s rájössz, hogy amit ilyenkor vágynál megtenni, azt épp megteheted, éppen kiadsz magadból mindent, éppen darabokra hullasz, szétáradsz, szertefröcskölöd elégedett lelked tartalmát. Faltól falig te vagy a teremben, a kijárattól a színpad sarkáig.

Szólj hozzá!

Címkék: zene élet játék színpad rock álom szigetek

A bejegyzés trackback címe:

https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr551139750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása