Magam vágom a léket, felesleges is tudniuk róla. Recseg a korhadt fa, fellágyul a szurok. Könnyezik a padló. Majd végül úgyis felbukkanok, hatalmas túlélésért kapkodó zihálás közepette zabálom újra tele tüdőm. Homokot eszem és sós vizet iszom.Aztán rongyaimat ledobva…
Nem Robinson
2010.02.16. 18:49 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet csók álom szerelem boldogság hiány ölelés hajótörött érintés szigetek
Sarok
2009.05.14. 23:35 :: atomheartfather
Gyomorforgatóan félek most ettől a zavart ürességtől magamban. Furcsa, megmagyarázhatatlan lélek-riasztó zönög, s egyre inkább zavarja külső köreim. Egyre fenyegetőbb, egyre elnyomóbb, zaklatóbb és kifosztóbb. Egyre nagyobb űr támad minden dörgés és rezgés után. Romokból…
