Annyira törékeny minden. Hozzáérni sem merek. Kontár, álomtalan gondolatok kínoznak. Elképzelem, mérlegelem, visszakozom. Inkább nem piszkálom, csak figyelem, csodálom. Védelmezem. A szavakat rejtett lapokra helyezem, kezemet koccintásra, számat mosolyra használom. Így a legjobb…
Porcelán
2011.02.01. 11:39 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet éjszaka álom reggel boldogság porcelán csend emlékezés érintés szigetek
Nem Robinson
2010.02.16. 18:49 :: atomheartfather
Magam vágom a léket, felesleges is tudniuk róla. Recseg a korhadt fa, fellágyul a szurok. Könnyezik a padló. Majd végül úgyis felbukkanok, hatalmas túlélésért kapkodó zihálás közepette zabálom újra tele tüdőm. Homokot eszem és sós vizet iszom.Aztán rongyaimat ledobva…
