Annyira törékeny minden. Hozzáérni sem merek. Kontár, álomtalan gondolatok kínoznak. Elképzelem, mérlegelem, visszakozom.
Inkább nem piszkálom, csak figyelem, csodálom. Védelmezem. A szavakat rejtett lapokra helyezem, kezemet koccintásra, számat mosolyra használom. Így a legjobb mindenkinek.
Hagyom, hogy történjen. Időt adok az elmúlásnak. Behunyt szemmel érzem kényelmét, csupa háromdimenzió, csupa hús, csupa illat. Megnyugtató, hogy nem kell hazudni, vagy igazat mondani. Elég csendben maradni. Elég létezni, levegőt venni, aztán az érzés már csak ráadás.
Minden nap elölről kezdődik az egész, minden nap izgalom. Minden nap első csók, minden nap varázslat. Minden nap megtörténik, aztán minden nap álomban végződik.
Hirtelen jött reggel, józanodó pillantások a deres utcán. Óvatosan fényesítem a tegnapot. Visszatérés a hófehér kiindulóponthoz.
Monoton boldogságmorzsák, unott újjászületés.
Porcelán
2011.02.01. 11:39 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet éjszaka álom reggel boldogság porcelán csend emlékezés érintés szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr402630193
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
