Szigetek

Egy álomvilágra nyitok ajtót. Eltitkolom, nem nevezem. Az á-nál nem tátom szám, az o-nál nem kerekítek. Még gondolatban is más szavak mögé bújtatom. Dimenzió, fantázia, meseország. Itt most tisztább a levegő is, a játék maga az élet. Nincsenek pajkosan girbegurba ösvények,…

Mesébe illően akarok hazudni. Ártatlanul és boldog végkifejlettel. Kártyaként keverem a szavakat, mint érmét forgatom ujjaim között tollam. Ne higgy el engem, nevess ki, legyints utánam és ébredj fel! Minden egy pillanat műve volt. Akár egy bűntény, egy villanás alatt elkövetett…

Próbállak felidézni, mesébe foglalni. Egészen az elejétől, az első szót, a szó előtti első gesztust és felismerést. Azt a kincstaláló pillanatot, amikor még tisztában sem vagyunk a jelen súlyával. Amikor a naplóba firkált, jóllakott múlt megszületik.Tenyeremmel görgetem,…

Hideg kezek a lapok között. Sustorgó, lassított pörgéssel fogynak a fejezetek. A történet bekanyarodik a boldog megoldás felé, jön a jutalmas lezárás, a hátradőlt kényelmes szálelvarrás. Minden kikerekedik, hanyatt fekve elszunnyad, elbambulva felhőtszámol, hunyorog.Egy picit…

Mondd, hogy mindenütt jó. Hogy ki sem kell mennem az ajtón, matatni a zárban a hajnali vakság állapotával küzdve. Csak át kell fordulni, belekezdeni a következő történetbe, kicsit a szemhéjak mögé rejtőzni. Terüljterülj asztalka, fehér egyszarvú, toronyban trillázó hercegnő.…

Egy átkozottul kitalált mese. Főhősökkel, a történet végébe rejtett szerelemmel. Erdei ösvényekkel, eltévedéssel, kosárba rejtett mosolygással. Farkassal, vadásszal, gyanús nagymamával.A csoda közeleg. Lassan, ahogy a vonat zakatol, robog, sínről sínre vált, olykor fékez,…

Fel sem kavarta a gyomrom. Talán ez az egész eufória, meg a menetszél zaja. Minden olyan egyszerűnek tűnt. Mint egy fáról lehullani, mint tejet inni.Gyorsulva, lassulva, éles szöget zárva, kanyarodva, felhőket kikerülve, nehogy csípje a szemet. Színesebb volt minden, gömbölyű,…

A démonok velem egy időben tértek nyugovóra. Hosszú napok után, késő éjszakába nyúlva. Fáradtan kuporodtak fülem sarkához, fejüket cimpapárnára hajtva. Nyugtalanító zajt adtak, bugyborékoltak, sípoltak rémálmokat rejtve tarkóm belsejére.Vérágas reggel, lekésett…

Szembeköpöm a holnapot. Szeretkezzünk most. A tükrön keresztül, úgy súgd a fülembe. Valld be, sirass el! Követelj vissza, mondd hogy az időnek semmi értelme, hogy csak az számít. Az utolsó szó, az a megnyugtató, az álom előtti derengő. Amikor sejted a vallomást, az elpiruló…

Egyszer minden megtörténik majd. Szépen lassan, olykor egymás után, máskor meg egyszerre. Szemeket meresztünk, s tenyeret összecsapva sikítunk. A házból ki sem lépve tudjuk majd mi vár. Törmelékes lelkünk vágya az óceán. A színe és sós íze, a végtelen fenségesség. Az…