Mondd, hogy mindenütt jó. Hogy ki sem kell mennem az ajtón, matatni a zárban a hajnali vakság állapotával küzdve. Csak át kell fordulni, belekezdeni a következő történetbe, kicsit a szemhéjak mögé rejtőzni. Terüljterülj asztalka, fehér egyszarvú, toronyban trillázó hercegnő. Az az igazi szőke, hosszúfürtű fajta.
Elvicceled megint, fordíts csak hátat, zavarj el aludni, önts rumot tejembe, játssz valami lágy Beethovent! Nevelj fel, tégy bölccsé, kontinensek csavargójává, fűben heverésző urasággá. Írjunk sorsot végre, íróasztal fölé görnyedve, mint a nagyok. Egy üveg fanyar borral, résnyire nyitott ablak mellett. Mindig csak az eleje nehéz, aztán egyre könnyebb a hazugság. Oldalról oldalra romlik el a fikció is, idomul minden a környezethez. Realista bosszúhadjárat, régi tölgyfatuskón lefejezett álmok.
Az évszakok telehordják szerves hulladékkal, férgek járják át, jóllaknak, szaporodnak. Rücskös, sápadt fintor bámul az égre.
A levelek majd betemetik, múlik az idő, rohad az avar.
Valami fikció
2010.04.08. 00:17 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet mese történet éjszaka álom alkotás fikció bölcsesség szigetek
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr951903194
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
