Tudom, hogy ott vagy kinn. A beszűrődő zajok és a szúnyogháló mögött. Mondhatnám, hogy reszketek. De még erre sem vagyok képes. Egyszerűen csak bámulok a sötét szoba fényes darabkái felé. Mint valami éjjeli rovar, ösztönre épülő rövidke élet. Figyelem a bejárati ajtó reteszét. Csalogat, húz maga felé, hogy kinyissam.
Odakinn vége a játéknak. Vége az elméleteknek, a tervezett mondatoknak. A vihar kifordítja az esernyőt, a tömegben a lábfejemre lépnek. Aláfestés a rideg, kiszámítható világhoz. Mégis csak egytől rettegek. Attól, hogy rád találok. Menekülési útvonal és B-terv nélkül. Hirtelen. Derült égből. Maradandó károsodást okozva.
Sok-sok tömeget végigjárva nézlek. Rögeszme, a sóhaj belélegzett fele, széktámlán hagyott kabát. A végére akarok járni, megismerni a boldogan élést. Minden arra bíztat, hogy befejezzem. Neked dőlni, rád nehezedni.
Magot ültetni és évekkel később fára mászni.
Tudom
2011.06.11. 22:34 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet boldogság csoda igazi befejezés cél szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr712976303
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
