Mesébe illően akarok hazudni. Ártatlanul és boldog végkifejlettel. Kártyaként keverem a szavakat, mint érmét forgatom ujjaim között tollam. Ne higgy el engem, nevess ki, legyints utánam és ébredj fel!
Minden egy pillanat műve volt. Akár egy bűntény, egy villanás alatt elkövetett apró tolvajmozzanat. Észrevétlen, változatlan minden. A megfelelő ritmus és mozdulat. Beleillik a sodrásba, beleolvad a pasztellszínes hullámzásba. Az álca maga az őszinteség, a megszokott szemek, kézmozdulat, később ölelés.
Most így mutatom magam. Hazudom a meztelenséget. Előtted áll saját alteregóm, művem főszereplője. Csodáld a monológját, érezd a hangsúlyokat. Kényesen figyel a vesszőknél, elindőzik a pontoknál. Alázat és érzékenység lengi körül.
Bevégzi a feladatot, gyöngéd hóhérként csikarja a katarzist. Egyedül a taps marad el. A boldog leleplezés jutalma. Itt minden folytatódik, tovább dolgozik, lüktet, dörömböl, hisztizik, sikoltoz.
Közönyösen fogadom a sikert. Hát erre is képes vagy!
Hazug
2010.12.04. 15:11 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet mese hamis hazug közöny szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr142492769
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
