Hideg kezek a lapok között. Sustorgó, lassított pörgéssel fogynak a fejezetek. A történet bekanyarodik a boldog megoldás felé, jön a jutalmas lezárás, a hátradőlt kényelmes szálelvarrás. Minden kikerekedik, hanyatt fekve elszunnyad, elbambulva felhőtszámol, hunyorog.
Egy picit még torkotköszörül, s vidáman katarziskodik messze minden poros, földi játéktól. Ennyire egyszerűen megy minden. Szűk szobában is mérföldes szívvel, a megszokott berendezési tárgyak láttára. Mackónadrág és kötött zokni, utolsó fészkelődés a bemelegített fotelben.
Érkezik az utolsó oldal, s az utolsó mondat. Ölben pihenő, birtokba vett univerzum. Gerincét szagolom, betűit ízlelem, forgatom, simogatom. Nem lehet, hogy ennyi, hogy megint én, megint itt.
Hazudj tovább, csak míg elalszom, a sötétben csorgasd fülembe az utolsó hepiendet!
Fikció
2010.09.06. 07:34 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet könyv mese álom fikció szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr112274382
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
