Egy átkozottul kitalált mese. Főhősökkel, a történet végébe rejtett szerelemmel. Erdei ösvényekkel, eltévedéssel, kosárba rejtett mosolygással. Farkassal, vadásszal, gyanús nagymamával.
A csoda közeleg. Lassan, ahogy a vonat zakatol, robog, sínről sínre vált, olykor fékez, csikordul. Elsuhan a kerekerdő mellett, végig valami újdonsült tájon. Ismeretlen izgalom és zavart lábrázás. A bot végére csomózott batyu rejti a langyos reményt, ropogós pogácsa hördül a korgó gyomorra. Kacsint és bátorságot kurjant a beleken keresztül.
Máris érkezik a legkisebb fiú, a hittel vértezett. Vesztenivaló és hátrafordulás nélkül emeli kalapját. Támaszkodik, szemet villant, türelemmel számolja a csillagokat. Felkészül a beteg hercegnőre, az első gyógyító csókra. Arcpír és mosoly hinti útját a célhoz közeledvén.
Végül aztán itt a boldogan élés, a fele királyság, a hét országba nyúló vigadalom, ékszerek, borok és paripák.
A mese befejeződik, s a hálószoba besötétedik.
Suttog a szerelem. Ez már nem könyvekbe való.
És boldogan élnek...
2010.02.10. 01:04 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet utazás mese szerelem boldogság szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr341744491
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
