Egyszer minden megtörténik majd. Szépen lassan, olykor egymás után, máskor meg egyszerre. Szemeket meresztünk, s tenyeret összecsapva sikítunk. A házból ki sem lépve tudjuk majd mi vár. Törmelékes lelkünk vágya az óceán. A színe és sós íze, a végtelen fenségesség. Az alámerülés és a fulladásos halál. A türkiz buborékok közt kúszni a mennybe. Semmi sírás, vagy sajnálat. Ne gondolj a vízzel telt tüdőre, az annyira szomorú!
Csak képzeld el gyönyörűen, gyász nélkül a csodát. Foglald mesébe, s altass vele éjszakánként! Mesélj a víz alatt lakó Holdról. Mesélj a csillagokkal fogócskázó halrajokról. Mesélj a hinarakról és korallokról, ahogy keringőznek dagály idején. Mesélj a homokos talajról, a fodrozódásról, a ritmikus, sűrű létezésről. Mesélj az uszonycsapásokról, és a kieregetett szén-dioxidról!
Az éjjeli vadászatot hagyd ki, a szívtelenséget és végzetet, legyen vidám mese, pikkelyes és szivárványszín.
Átéléssel mesélj, színezd és csiszold minden alkalommal! Meg fogsz lepődni, de ne hidd hogy felesleges, mert egyszer úgyis minden megtörténik.
Mese a tengerről
2009.10.04. 12:10 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet mese tenger szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr431426603
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
