Szigetek

A világ szélére ülök le. Lógatom lábam és ugyanazt a dallamot fütyörészem. Ismered te is. Cinkosom voltál. Még a pusztulás előttről rémlenek foszlányai. Egészen boldognak tűnnek, finom harmóniák, fülbemászóan meseszerű dallamok. Elkezdem számolni a csillagokat. Kezdve a…

Csak figyelem tétova mozgóképem az elhaladó villamos tükröződő felületein. Szaggatott állókép, bizonyíték a létezésre. Aztán hirtelen filmszakadás, a szerelvény elhagyja a megállót. Újra bizonytalan mono-élet. Megerősítés és józanító iker nélkül. Már nem is létezem…

Egy egészen apró pontot szemlélek. Lenn, talán a tengerszint közelében. Zuhanás közben is szugerálom. Szánom és becézem. Amorf alakját elnevezem, elhelyezem a teremtés láncában. Én vagyok a katasztrófa, izzó testem az asztalra csap és csenddel fegyelmez. „Majd…

Az az ember ott sír. A tömeg szélén a parkban. Észrevétlenül hüppög és belefekszik az avarba. Gesztenyét gyűjt, figurát épít és játszik. Egyre nagyobb nyugalommal mozognak karjai. Teste átlagos lélegzetvételre vált és felejteni próbál.Ez az ő otthona, titkokat rejt a kérgek…

A zárka magánya új dimenziókat nyitott. Új színeket kevert a rabság, lekottázhatatlan dallamok, izgalmas illatok gomolyogtak.Szavakat kellett volna kitalálni rájuk, gondolattal is alig lehetett bírni a változást. Mégsem szabadott tenni semmit. Nyomot hagyni, árulkodni. Titokban…

A zuhanás sokáig tartott. Szakállak nőttek ki, gyermekek fogantak meg, a levelekből avar, az avarból humusz lett. A naplementék lassan elvesztették szépségüket. Mindenre volt idő, egyre higgadtabban és precízebben kidolgozott tervek születtek. Kezdve a közeljövővel, s lassan egyre…

Hát itt tartunk. Mondjam, vagy mondod? Az egész annyira meseszerűen elromlott. Fohászkodtam én, tudod jól, s mégis valahogy csatornát váltottál, vagy épp nem volt hozzám türelmed. A lényeg, hogy mindig elkerültük, vagy félreértettük egymást. Vagyis te engem, mert te néma…

Rád már nincs szavam. Kifogyott minden energiaforrás, minden megválogatott kifejezés. Maradok a felszínen, nincs nagylevegővétel és mélyrebukás. Úszás a fenék felé, az iszapba túrva, felkavarva, kincsek után kutatva, széndioxidot eregetve. Buborékok közt szédülve gondolva a…

Egy hegytetőn ébredtem, nem emlékezve az útra. A döcögő időre, a kanyarokra, vagy emelkedőkre. Mindenütt fehér, túlexponált valóság bizsergetett. Közöttem siklott, az orrlyukaimba mászott, elsuhant a szemgolyók felületén. Hátam mögül is előbújt, bizalommal fogadtam,…

Egy tiszta kő hullott alá. Csiszolt, szagtalan felülete karcolva koppant a padlón. Azt mondják a szívemből esett. Máig emlegetik a szétfröcskölő vért, és a hangos visszhangot, melyet hallani véltek. Én csak a nagy zaj utáni könnyű csendre figyeltem. A sötét csendre, mikor neszek…

A szoba még az ő illatát leheli. Emlékeznek a falak. Reszketve, félve az ürességtől. Szagolom és analizálom a kémiai összetevőket, ösztönből, tudatlanul. Átfordulás, szemlehunyás. Semmi sem segít. Fejem az illattalan múltba fúrom. Messze utazom, mindent felhasználok. Dohos…

Bűnös a mosoly, mikor sírni kéne. Mégsem szégyellem ezt az egészet. Hideg lábfejem után megyek, pohár vízért csoszogok, ablakot nyitok, csillagot számolok. Hűvös a hajnal, egy újabb este maradt a múltban. Az üres pohár, néhány kacskaringós, sűrű ujjbegylenyomattal (távolról…

Ágyő és fordulj el! Múltkor még megvolt az a szédülés, az a tengeri hullámzás. Támolygó önkívület, dobogással és zavartan zsebben kutató kezekkel. Mosoly, piruló arc, minden klisé mellett pipa.Most meg hallom, ahogy ropognak a lábam alatt a falevelek. Gesztenyelevelek…

Egy pohár van ott, meg egy üres doboz. Abba még nem került semmi, még várja a tartalmat, élete újabb értelmét és terhét. Egyébként meg minden kopáran olvad a sárga wolframizzó fényébe, ami tud persze inkább az árnyékba rejtőzik, inkább késlelteti a feltűnést. A pohárban…