A zuhanás sokáig tartott. Szakállak nőttek ki, gyermekek fogantak meg, a levelekből avar, az avarból humusz lett. A naplementék lassan elvesztették szépségüket. Mindenre volt idő, egyre higgadtabban és precízebben kidolgozott tervek születtek. Kezdve a közeljövővel, s lassan egyre messzebbre merészkedve. Étkezésekről, szerelmekről, és a nyári hőség problémájáról.
A levegő egészen hűvös volt. Kellemes a testfelületnek, elnyomva még az izzadtság gondolatát is. Közeledve a végéhez langyosabb lett minden, egyre élesebben látszottak a felszín formái.
Mire elérkezett az idő, teljesen megnyugodtam. Nem kell most újabb életet pazarolni, drága lenne az áldozat, ennyi fejben sikeresen megoldott probléma után. Rutinos zuhanóvá váltam, sokszor már előre éreztem a föld szagát, s csak behunyt szemmel közeledtem. Hagytam, hogy az áramlatok finoman elragadjanak, olykor még csináltam néhány fordulatot is.
Aztán végül persze talpra estem, megráztam magam és elindultam hazafelé. Közben a kalandokra gondoltam, amiket sosem mesélhetek majd el. Bölcsebbé váltam az út alatt, lefogytam, megöregedtem, bajszom majdnem kihullott.
Már csak egy mély alvásra van szükségem holnap, aztán újra kell kezdeni. Nincs menekvés.
Macska
2010.05.03. 14:43 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet halál macska magány idő öregedés szigetek zuhanás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr751971268
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
