Nem tévedtél el, mert még azt sem tudod merre vagy. Talán egy autóból kidobva az útszélén, fejeden zsákkal, benne kócos hajjal. Az értelem értéktelenné válik, az ösztöné az utolsó szó.
Szagokat követsz, ösvényeket képzelsz a sűrűbe, a sötétség mélyén fénycsóva a délibáb. Ágak ropognak a talpad alatt, pókhálókon gázolsz keresztül, gőzölgő leheletet termelsz. Illanó élet vagy, leendő szerves tápanyag. Az avar rád szomjazik. Nincs tápláléklánc. Nincs ragadozó, vagy növényevő. Túlélő van és tenyerekbe temetett arc. A gyászt körforgásnak nevezik, az újjászületést tavasznak.
Áruló szemfehér villan. Vérág és lüktetés tart ébren. Vizenyős horizont, homályos, fókuszpont nélküli riadalom. A lélek lehetetlent kíván. Ideje mesébe foglalni a végtelenséget, aztán jöhet az egyhangú belenyugvás. Álomtalan közöny. Céltalan alvás. Lassan zsugorodnak a szövetek, fakulnak a színek. A mozgás ritmust téveszt, s végül apró rezzenésekre omlik.
Az élet csak csendben megtörténik. Visszhang és nyom nélkül.
Végtelen bárhol
2010.11.10. 11:35 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet álom természet végtelen körforgás elmúlás szigetek eltévedés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr392438090
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
