Csöppenés egy más világba, vibráló villanykörtékkel az égen, felhőkön botorkálva. Minden rücskös, és dohos penész szagú. Keresve a kijárat feliratot, tapogatva a fal hegeit, pattogtatva a hólyagos mész réteget. Surrogó szőnyeghang minden lépés, olykor térdizületek kattannak, légszomjas torokhörgés visszhangzik.
Érzem, hogy a mennybe megyünk. A réseken vakító fények szűrődnek, némán és méltóságteljesen gomolyognak a megvilágított porszemcsék felületén. Lépcső koppan, sarkok és élek villannak nesztelen. Ki sem kell érdemelni, ma bűnösen hagyjuk itt a kudarcba fulladt kérdéseket.
Túlexponált valóság vár odaát, korgó gyomorral, nyugodt lélekkel. Köszönés helyett felém nyúl egy kéz. Baráti kézfogás, langyos tenyér, közepesen erős szorítás. Hallgatni kell most, csak míg a szék párnája felmelegszik. Titoknak nevezem, máskor meg hazugságnak. Ideje megnyugodni. Dúdolás nyomja el a lelkiismeretet, micsoda kellemes dallam.
Út
2010.04.02. 09:00 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet álom lélek fény út bűn sötétség lelkiismeret mennyország szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr31888720
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
