Meg kell törni a csendet, a fehéret, a simát. A nem visszhangzót, a fodrok nélkülit, a széltelent. Itt az idő valami mást csinálni, kizökkeni, hökkenni, összeborzolni. Megágyazom az izgalomnak, jön a tátott szemmel álmodás, csupa életből ellesett, meglepő fordulattal. Fáradt és bölcs ébredéssel.
Új hatalom gyülemlik ökleimben, megrészegít a kánikula árnyékában állva az érzés. Teremteni fogok, bizsereg már bennem, szikrák nélkül folyik lassan körbe a mítosz. Oszlopba sem kell vésni, vagy festményen méltatni. Megmosolygott, ellegyintett történet támad, mint valami rajzfilmes anticiklon. Játszi életveszéllyel, fordulatok nélkül merészen érkezik.
Múzsák irigylik nyers erejét, s háta mögött pletykát hadarva összesúgnak. Pedig még fogalmuk sincs hatalmáról, sorstól és véletlentől kapott tanácsairól, romantikus illatairól, realista gőgjéről.
Minden összeáll lassan, hogy hinni lehessen. Cselek és búvóhelyek kipipálva.
Kész a szakadék a szerelembe zuhanáshoz.
Legenda
2010.06.16. 23:58 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet álom szerelem alkotás nyár legenda múzsa szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr482087819
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
