Egy kalapács a fejbe, s vége mára mindennek. A csókért nyúló száj kísért, az elforduló női arc, egykedvű, néma kudarc.
Tipikus "ennek így kellett lennie" pillanat, magántragédia, ajakbaharapó fogsor, visszanyelt ordítás. Egyszer majd ebből is tanulunk, meglásd. Következtetések, bizsergő, bénító előítéletek. Éberség és tágult pupillájú, dzsungel mélyén születő félelem. A bölcsesség vérben, és könnyekben rügyezik, lassan neveli apró virágát a sötétben, illata mindenbe beleivódik, s fátyolos tánccal követ.
Őszinte a mosoly, amit egy hazug álom szül. Becsapottan, csapzott fejjel riadva a szürkületre. Megérte mégis lerúgni a paplant, farkasszem a virradattal, friss levegő és gépzaj. Kezdődik az újabb éberség, a tiszta gondolatok órái.
Hajnal felé
2010.04.13. 08:48 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet álom szerelem szigetek
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr551916783
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
