Álomszerű volt az egész. Fájdalmas és izgalmas. Könnyek ébresztenek a kalandból, s tükörkép rázza a fejét. Cecceg és legyint, az ablak felé mutat. Esik a hó.
Belefájdul a fejem a látványba, a világ látványába. A karórák hatalma, és a sebességváltók pánikszerű használata. Hideg túlélés, a fagyasztott mosoly lecsomagolva dátum szerint. "Szükség esetén kiolvasztandó." Néhány kabátban szerelmi vallomások dideregnek, sállal lefojtva, s molekulánként a kilégzéssel másvilágra küldve. Értelmet nyer minden nulla fok alatti érzés, hatalomra tör az ásító higgadtság.
A kristályok alá rejtem magam. Az illatok és színek nélküli mélybe. Kék ajkakkal várom a csókot. Időt és kort átszelve, sejtjeimet nem sajnálva várom a kockázatos, kiolvasztó pillanatot. Azt az égető érintést, s végre vér szalad az agyba, kevés az arcpárnákba.
A test merev még, antik szoborszerű, fogvatartott pillantásától szenved. Egyetlen mozdulat törekszik előre, megelőzve az összes többit. Kacsint az agynak, s megszületik.
Hála a hősnek.
Hibernált
2010.01.19. 08:11 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet csók szerelem tél fagy szigetek hibernáció
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr331683897
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
