Kék medence, s a habzó vízből lábak emelkednek. Csodálatos kecses lábak, formás, szénnel rajzolni való ívek, és gyöngyöző vádli. Spiccelő lábfej, rúg és visszabújik. Kört rajzol, siklik, csapkod, hasít, integet. Szinkronúszni egyedül, micsoda ötlet, micsoda elborult harmónia, micsoda nonszensz megnevezés. Zongoraetűd fut, folyik, hömpölyög, s képtelenség a másfelé nézés, babonázó égnek meredő hús, izomzat, kapálózás, ívek és fordulatok. Lopott levegővétel, s közben lihegő mosoly, vízálló smink, s a szemben csillanó éves gyakorlás, és fáradt tűz.
Repetitív futamok, Glass az istenetek!
Mondd, hol esel szerelembe? Merre induljak, hogy fogd a kezem? Kagylóhéjon emellek, rózsát hintek és tüdőmből szárítalak, selyemköntöst nyújtok, árnyékba vezetlek, súgok és dúdolok.
