Ez már a távozás. A szavak majd csak ezután jönnek, addig olvasd ki a szemeimből, halld meg abból, ahogy a zsebemben kotorászok. Ez a remegés nem szokatlan, utolsó feléd húzó ingerek távoznak, izmokba ágyazva, idegpályákon menekülve próbálnak elbújni apró testi kacskaringókba, árnyékos csücskökbe.
Szellőn távozik, végigkúszva a parkon, át a városon, elhagyva az ismerős helyeket, az elraktározott pillanatok emlékeztetőit. A kabát kiürítve, papírfecniként összegyűrve venni célba a szemétkosarat.
Csupa terv az érzéketlen jövő, ájulásig tartó koncentráció, s végül megpihenés egy hajnali álomban. Holnap már jobb lesz, egyre távolabb jutok, s végül csak a haloványkék mesebeli hegyek maradnak, meg néhány képfoszlány fakón és gyűrötten. A hegyek mögül egy hang hallatszik, tónusát torzítja a légkör pora, mégis valami tudatalatti eszmélés fog el, régi történetekről, hosszú hajú, toronybazárt hercegnőkről, hőstettekről, vallomásokról.
Egy titkos átok gyötör, elkopott hétmérföldes csizmám alatt sajognak lábaim, s tudom, hogy minden hiába.
Távozás
2010.03.24. 23:01 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet búcsú szerelem szigetek távozás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr231866562
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
