Legyintve tűrni, elegántos mozdulattal. Valami kizökkenthetetlen, hűvös angolsággal. Vállat vonni és egyet ceccenteni.
Jó volna. Helyette itt a másik közhelyes véglet. A szűnni nem akaró töprengés, nyikorgó agyvelőhangok, lüktetés, álmatlanság. Hajnali táskás szemek, homályos szürke fények érkeznek a szem mögé. Itt az ajtó, ott a lépcső, étel a hűtőben. Most ennyi is elég. Keringőnek álcázott egyensúlykeresés, fohász a pohár vízhez.
Ujjaimmal kidobolom az eső ritmusát, hallgatom az őszt. Hideg kezek a pulóver alatt. Céltalan várakozás, elhessegetett gondolatok, milyen szépen múlik az idő. Tikk és takk, pörögnek a másodpercek, egyre távolabb jutok, percről percre könnyebb. A bűn feloldódik, ablakra lehelt firkaként olvad egyre apróbbra.
Már csak a maszat marad, az ujjbegy árulkodó zsírja, csíkok és görbék, szaggatott párhuzamosok. Nincs mit tenni, hátradőlök és játszom.
A mosolygödröcskék teszik, amit kell.
Csalódás
2010.08.31. 13:00 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet búcsú fájdalom éjszaka álmatlanság szerelem boldogság árulás csalódás szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr462261424
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
