Szigetek

Már csak egy félálomban észlelt szellem vagyok. Egy karcos, füstös ablaküvegen keresztül felbukkanó amorf sziluett. Átlátsz a hátamon, s a szemembe nézel. Nem akarsz már semmit sem, megtanultál egyre kevésbé együtt élni velem. Az íróasztal alá bújok – a szokás hatalma,…

Alapjában véve nem szeretem a futást. Túlságosan harsány és erőszakos. Zajos és felkavaró. Mégis rá kellett jönnöm, hogy van amit csak így lehet elérni, nem pedig sétával. Ilyen az igazi, megsemmisítő és újjászülő fáradtság. Nincs is kedved az egészhez, halogatod,…

Ma fáradt vagyok. Nem is tudom, valahogy belefáradtam az elmúlt napokba, gondolatokba. Az ágy meg csak vonz, a fülembe duruzsol valami olyan frekvencián, amit emberi fül nem is hall. Csak hat rám, csak érzem, hogy jó lenne már vízszintesbe kerülni, feladni ezt a nyitott szemű…