Ki akarom díszíteni az egyszerű szavakat. Amikről máskor hallgatok, amik mögé a gyötrelmet tuszkolom. Ahonnan előhúzom az élére vasalt nosztalgiát, naftalinszagúan és elfáradt textilszálakat.
Tenyerem ellenőrzi az iktatott emléket, s az eredményt az agyba küldi megfelelő válaszreakció reményében. Minden olajozottan működik. Neuronok és szívdobbanások, klisés könnycsepp a szemcsücsökben. Most nem akarom, megállok, villanyt kapcsolok, zajt csapok, talán még valami vidámat is dúdolok. Már alig érzem. Hideg kezek, mindenütt hajhullámok, halk cérnahang. Ezt a mosolyt még el kell nyomni, holnap már ügyesebb leszek.
Meg akarom tagadni, elárulni, monumentális, teátrális módon, ahogy a barokk képeken az arcokra festik az érzelmeket. Fogcsikorgatós homlokráncolás, megfeszült nyaki ütőér, lesütött tekintet. Kilépek a repedezett vászonból, felordítok a fájdalomtól. Megrázom magam és várom a hajnali záport.
Mai katarzisom szomorúbohóc.
Felejtős
2010.11.05. 15:35 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet éjszaka szerelem kapcsolat katarzis felejtés szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr862425971
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
