Mindent köszönök! Csókolom. Kezed.
A bölcsességet rongyokba csomagolva vándorbotra tűzöm, vállamon cipelem. Tőled már csak egy csók-gesztust remélek. Hamubasült helyett. Hidegen, kimerevítve. Összegyűrve, zsebretéve. Mint régi dagerrotípia, fakón és tépetten őrizve emberöltőkön ívelve.
Gondolom vissza sem kéne nézni. Csak távolodni. Naplementében fennkölten. Amolyan vadnyugati pisztolyhősbe bújva, mindenre hideg mosolyt dobva. Szememben a megtért mészáros, bosszúvágytól mentes szentlélek.
Számolom a lépéseket. Segíti a koncentrációt, változik tér, idő és napszak. Holnap már csak másnapos fejfájásnak gondollak. Takaró alatti üres légbuborék. Sértően könnyen felejtek majd, olajozottan hullanak a szépségek. Lehúzom a vécén, a bögrében maradt zaccal eresztem a lefolyóba.
Tervszerűen, hidegvérrel. Az operáció sikerült, az idegen rész eltávolítva. A beteg szabadlábon.
Mellékhatások tekintetében...nagy a zaj.
Viszlát
2010.12.06. 10:15 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: viszlát élet búcsú csók szerelem felejtés szigetek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr472496410
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
