Lassított felvételben nyomni a fekvőtámaszt. Zoknit húzni, gondosan igazítani szárát, és sarkát. Utolsó edzés a kinti világra. Fagyos szél büszke a teremtett csendre, a rezzenéstelen lomha kristályosodásra.
Jobb lesz ma nem beszélni, a küszöb átlépésével kapcsolni a remete-módot. Jobb lesz ma eltitkolni minden didergést, mi a ruha alatt történik. A folyamatos aprókat, és a felismerésszerű, véletlenszerű, tetőtől talpig megingató óriás rándulásokat.
A zsebretett kéz hazugsága megnyugtat. Izzadt tenyér, kakukktojás a mínuszokban. Ha most hátranéznék arcul ütne saját párás leheletem. Ilyen alattomos a természet.
Csikordul, ropog, tapad, cuppan, siklik, nyekken. Káromkodik minden, mihez hozzáérek, mégis fűt egy mosoly, egy forró rumostea-korty, egy sárga akácrönk a parázsra huppanva.
Apró szív alakú foltokat olvaszt a hóba, a sáros fűszálak pedig cinkosan kacsintanak.
Ez most tavasz?
Protályiná
2009.12.21. 00:53 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet tavasz hó hazugság tél boldogság hideg fagy szigetek elbújás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr541612197
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
