Borsódzó hátú kalandorrá vedlek. Régi bőrömet hátra hagyva, porba rúgva. Csettintésre lelket cserélve könnyezem. Persze nincs tragédia. Csak az út pora kínoz. Sűrgős lépteim és az aszály.
Szépen lassan kell minden ballaszttól megszabadulni. Szókincstől, nevektől, mélyebb értelmű, tanulságos emlékektől. Átvirrasztott éjszakák őszinte párbeszédei, az első egésznapos együttlétek, szemszínek és mozdulatok. Rossz szokások, hipnotikus ösztönök. Mindent ki kell dobni, egytől egyig. Széptől rútig, megálmodottól a valódiig. A szeplőktől a kivillanó fogakig, a repedezett ajkaktól a fülcimpáig.
És ott vannak az illatok is. Mennyivel pihentetőbb egy csupasz misztrál, egy dohos zápor. Ti most szépen itt maradtok.
A járás könnyebbé válik, már-már űrhajósokat megszégyenítő, holdi tömegcsökkenés észlelhető. Szökkenések, szürke kráterek, szagtalan sötétség. Az égbolt nem változott az első csók óta.
Megnyugtat a felismerés. A látszólagos állandóság.
A folyton változó tektonika, az elgondolhatatlan csillagrobbanások. Minden sokkal tágasabb így, az univerzumhoz lassulok. Egy év, egy levegővétel.
Bőrömet lassan kikezdik az évszakok.
Kalandor
2011.01.18. 01:25 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet kalandor szigetek
A bejegyzés trackback címe:
https://szigetek.blog.hu/api/trackback/id/tr572592011
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
