Egy egészen apró pontot szemlélek. Lenn, talán a tengerszint közelében. Zuhanás közben is szugerálom. Szánom és becézem. Amorf alakját elnevezem, elhelyezem a teremtés láncában. Én vagyok a katasztrófa, izzó testem az asztalra csap és csenddel fegyelmez. „Majd…
Meteor
2010.12.10. 16:33 :: atomheartfather
Szólj hozzá!
Címkék: élet katasztrófa szerelem magány múlt jelen meteor szigetek
Viszlát
2010.12.06. 10:15 :: atomheartfather
Mindent köszönök! Csókolom. Kezed. A bölcsességet rongyokba csomagolva vándorbotra tűzöm, vállamon cipelem. Tőled már csak egy csók-gesztust remélek. Hamubasült helyett. Hidegen, kimerevítve. Összegyűrve, zsebretéve. Mint régi dagerrotípia, fakón és tépetten őrizve…
