Be sem merem vallani. Magamnak. Az egész hiányérzetet, a halkuló nevetést, az elköszönés kozmetikázhatatlanul szívtelen szavait.A korgó gyomor lélek-megfelelője. Az utolsó szó jogán marasztalom. Arcokkal, mozdulatokkal, csenddel és erőltetett sírással. Utóbbi csak a hatás…